Az Ilja Muromec (oroszul: Илья Муромец) a Russzkij Vityaz továbbfejlesztett változata, az oroszok és a világ első nagy, négy légcsavaros szállító és nehéz bombázó repülőgépe volt. Tervezője a később amerikába emigrált és helikoptereivel híressé vált Igor Sikorsky volt.
AZ ILJA MUROMEC FEJLESZTÉSÉNEK TÖRTÉNETE:
Igor Sikorsky már egész fiatalon a repülő tervezésnek szentelte életét, (A Wright fivérek 1903. december 17-én hajtották végre első, korszakalkotó repülésüket) csak hat évvel a repülőgép “feltalálása” után, már 1909-ben megépítette első repülőgépét. Bár ez a két motoros repülőgép nem váltotta be a hozzá fűzött reményeit, Sikorsky tanult a kudarcból és rövid idő alatt elismert repülőgép-tervezővé lépett elő. 1912-ben építette meg a világ első négymotoros repülőgépét, a 31,5 méteres fesztávú Russzkij Vityazt és 1913-ban maga végezte a tesztrepülést. Ezt a konstrukciót tovább fejlesztve építette meg a Ilja Muromec-et, amit eredetileg utasszállító repülőgépnek tervezett. Az első felszállást már 1913-ban végrehajtották és a gép kiállta a próbát.
Nemsokára már demonstrációs célokkal 16 utassal a fedélzetén szállt fel a gép, amelyen székek és már WC is el volt helyezve. Az első világháború kitörésével Sikorsky úgy döntött, megváltoztatja egy kicsit a gép tulajdonságait és átalakíttatta a konstrukciót nehézbombázó repülőgéppé. Az áttervezett repülőgép 800 kg-mos bombaterhet tudott szállítani, a védelméről pedig kilenc géppuska gondoskodott. A bombázót a hadsereg rendszeresítette és elkezdték szervezni az első bombázó századokat. 1914. decemberéig tíz bombázó század, 1916. nyarára már húsz század állt az oroszok szolgálatába. A Muromecek közül nem sokat sikerült a németeknek a háború négy éve alatt megsemmisíteni a gép erős védelmi fegyverzetének köszönhetően. A háború során a gépen több fejlesztést is kieszközöltek és folyamatosan gyártották. A típus gyártásának leállításáig nagyjából nyolcvan vagy annál több gép gördült le a gyártósorokról.
A háború lezárultáig a Ilja Muromec bombázók összesen 600 bevetést teljesítettek és 65 tonna bombaterhet dobtak az ellenséges állásokra, objektumokra. A típust csak 1922-ben vonták ki a szolgálatból.
FŐBB ADATOK (S-23-as modell):
Hosszúság: 17,5 m
Fesztáv:
alul: 21 m
felül: 29,8 m
Magasság: 4 m
Szárnyfelület: 125 m²
Szerkezeti tömeg: 3150 kg
Megrakott gép tömege: 4600 kg
Hajtómű: 4 db Sunbeam Crusader V8-as motor
Maximális sebesség: 110 km/h
Fegyverzet:
fedélzeti fegyverek:
A háború alatt rengeteg variáció volt a fedélzeti fegyverek körében. Általában hét géppuska volt a gépeken, ezek lehettek többek közt 12,7 mm, 15,3 mm, 25 mm, 37 mm és 76,2 mm-es géppuskák, Maxim géppuskák, Colt gépfegyverek.
bombák:
A bombázók fedélzetén lévő bombák típusa és mérete között is rengeteg variáns volt. A bombázó 800 kg-os bombaterhet tudott szállítani. Több gépen volt több 50 kg-os bomba, esetleg néhány 100 kg-os bomba. Volt olyan gép, amin 675 kg-os bomba is volt és amellett volt néhány darab kisebb bomba.
Személyzet: max. 12 fő
A TÍPUST RENDSZERESÍTETT ORSZÁGOK:
Oroszország:
Orosz Cári Légierő
Az Orosz Cári Légierő volt a bombázó repülőgép első számú használója és az egyetlen gyártó állama. A gépeket a mai Lettország területén található Orosz-balti Vasúti Autó Művek (Русско-Балтийский вагонный завод, RBVZ) gyártották és a gyártás beszüntetéséig megközelítőleg 80 vagy annál is több bombázót szereltek össze.
Szovjet Légierő
Az Orosz polgárháború kitörésével sok gép került a szovjetek kezébe, akik a Vörös Légierő kötelékeibe osztották be őket.
Szovjet Civil Kereskedelmi Légiflotta (a mai Aeroflot)
A polgárháború végével a megmaradt, szovjet kézen levő gépeket a civil kereskedelmi légierő használta egészen a gépek kiselejtezéséig.
Az Ilja Murovec bombázóból nem csak a szovjetek, hanem a környező nemzetek közül is zsákmányoltak néhányat. Ukrajnában a bolsevikok ellen harcoló kozák és ukrán alakulatok szereztek néhány példányt,a lengyelek pedig szintén zsákmányoltak egy-két darab Ilja Murovecet a akkor alakuló Lengyel Légierő számára.
Forrás: wikipedia!–more–
